Mostanában egyre több helyről hallom prominens politikusok szájából azt a frázist mind a Quaestor, mind pedig a Buda-Cash ügyben, hogy ez olyan, mint a Wall Street Farkasa című filmben bemutatott csalás. Érdekes analógia. Főleg prominens politikusok szájából.
Az igazság azonban az, hogy egy olyan Quaestor károsultat ismerek, aki hónapokkal ezelőtt habzó szájjal ugatott, hogy mi a francért kell megmenteni a devizahiteleseket, amikor idióta kretének voltak, hogy felvették ezt a kockázatos hitelt. Pár hete meg azon siránkozott, hogy a befektetett pénzét elbukhatja. Még a TV-ben is ott volt a szenvedő feje. Mindenki sajnálja Őket. Persze valahol én is sajnálom őket. De mondhatnám azt is, kedves barátom nyomán, hogy ki volt az az idióta kretén, aki ilyen kockázatos befektetésbe tette a pénzét.
És Ők még a hírek szerint alá is írták azt, hogy elfogadják, hogy lehet elbukják a teljes befektetésüket. Én nem emlékszem a deviza hitelszerződésben olyan passzusra, hogy lehet, három év leforgása alatt a dupláját kérjük vissza tőled, annak ellenére, hogy folyamatosan egyre többet követelünk tőled havonta is. Majd amikor már megroppansz és nem tudod fizetni a hiteledet felmondjuk, és a tőketartozásod dupláját életed végéig hajtjuk be rajtad. Mi ez, ha nem rapszolgásítás?
Persze sokadmagammal én voltam az a kretén aki ezt a hitelfajtát választotta. Ugorjunk csak vissza a nagy vezéreink által emlegetett filmre abból is kiemelve egy mondatot: „Adja el nekem ezt a tollat!” Gondolom sok embertársam van aki látva a filmet még mindig nem érti mi is volt ennek a szituációs játéknak a lényege. Lerántom a leplet: Az, hogy meg kell teremteni a keresletet valamire, amire nincs is szükséged. Vagy nem annyiért.
Amikor mi felvettük a hitelt akkor konkrétan a bankok úgy tereltek mindenkit ebbe az irányba, hogy a forinthitelt vagy irgalmatlanul drágán adták, vagy olyan magas önrészt kértek bele, hogy az emberek nem tudták prezentálni. Mindegy volt, hogy autó, vagy ingatlan… Megoldották, hogy az emberek csak ezt a hitelfajtát tudják felvenni. Vagy csak ezt tudják gazdaságosan felvenni. Na ez volt az pont, ahol az államnak be kellett volna először avatkozni.
Magamat nem tartom egy Rockefeller leszármazottnak. Éppen ezért mélyebb pénzügyi ismereteim hiányosak, ezt elismerem. Amikor 2007-ben felvettük a hitelt lassan 3 éve futott egy CHF-es autóhitelem, aminek az árfolyama mondhatni semmit sem változott az évek alatt. Sőt. Amikor ott ültünk apósomékkal az ERSTE fiókjában megpróbáltunk tájékozódni. A mai napig ott visszhangoznak a fülemben a fiókvezető szavai: „Ha 180 forintot elérné a Svájci Frank, fél Európa bedőlne. Ezt soha senki nem engedné meg” Ekkor volt 140 forint egy frank. Ekkora rizikót bevállaltam. Mert be kellett vállalnom. Hogy miért, azt a későbbi bejegyzéseimben elmesélem.
Most kísértetiesen ennek az analógiájára történik minden csak a másik oldalon. Miért vitték oda a befektetők a pénzüket? Mert kimagasló kamatot ígértek. Jobbat, mint máshol. Sőt. Mondok szebbet: Már évek óta van olyan folyószámla – több banknál is – aminek a számlavezetési és egyéb díjai messze többet visznek el, mint amennyit a betett pénz kamatozik. Legalább is ha az OBA által biztosított szintén alacsonyabb mennyiségű pénzt tartasz a számlán. Hogy is van ez? A banknál tartom a pénzem, Ő használja, és mindezért még ÉN FIZETEK NEKI???? Üdv a pénz világában!
Ezek után semmi meglepő nincs abban, ha az emberek ingerküszöbét pikk-pakk be lehet csapni egy szép EBKM százalékkal. Még csak nem is kell olyan nagyot ígérni. Egy ilyen ígéret után meg szépen sorban állnak a pármillió, vagy pártízmillió megtakarított forintocskájukkal az emberek és vígan adják oda bárkinek a pénzüket. Persze a sorban állás közben nem felejtik el szidni a felelőtlen devizahiteleseket, akiket az államnak kell az adófizetők pénzéből megmenteni.
Hát relax. Engem speciel nagyon megmentettek a családommal együtt. 14 milliót vettünk fel 2007-ben. 2012 év közepéig becsülettel fizettem. Utána nem tudtam. 2013 januárjában felmondták. Addig a napig közel 6 millió forintot fizettem vissza. 2013 márciusában el akartuk adni az ingatlanokat. 17,5 milliós ajánlatot adtunk be a banknak. A bank le se szarta. 19 millió forintos követelését kiadta végrehajtásra. a végrehajtók összesen további 4,5 millió forintos költséget terheltek ránk. Most, az elszámoláskor kiderült 2,8 millió forint visszajár. De az időközi frankerősödés miatt a tartozásunk – úgy, hogy a 2,8 millió forintot levonták – már csak 27 millió forint. Baszottul meg vagyunk mentve mi?
Most ne menjünk bele abba, hogy a hitelünk valójában látott-e valaha is Svájci frankot vagy sem. Én egyszer sem láttam, az hótziher. De mi a különbség a devizahitelesek és a brókerbotrányban érintettek között? Szerintem egy fontos különbség van. A brókerbotrányt egyszerűen ki lehet nyomozni. Azt meg, hogy a bankok hogyan manipulálnak a devizákkal, a hitelekkel meg nem. De mondok szebbet nem is nyomozott senki ebben az ügyben. Mert ez nem olyan egyszerű. Lényegében nem arról van szó, hogy valaki elvesz valakitől pénzt, hogy befektesse, majd a pénz nincs meg. Itt csak írtak egy hitelszerződést, amibe betettek egy-két jogi flikk-flakkot majd mindezt közjegyzővel is leíratták. Slussz-passz. Minden törvényes. Nézd csak meg újra a számokat az előző bekezdésben… Minden olyan kibaszottul törvényesnek tűnik neked?
Folytatom…